A tolmács a történelemben

A tolmácsolás kezdetei

A tolmácsolás ókori és középkori történetével viszonylag kevés tudományos munka foglalkozik, az egyik legfontosabb közülük egy 1956-ban Germersheimben megjelent kis kötet Thieme, Hermann és Glässer tollából. A kötet az ókori Egyiptomban, a klasszikus ókorban, a korai kereszténység idején, német fordító hiteles valamint a középkorban vizsgálja a tolmácsolás helyét és szerepét (Thieme & Hermann & Glässer 1956).

Bizonyíthatóan már az ókori Egyiptomban is alkalmaztak tolmácsokat. Az egyiptomiak az idegen népeket ugyan mind nyomorult barbároknak tekintették, az „ember” megjelölést csak saját népükre használták. Érintkezni azonban kénytelenek voltak foglyaikkal és vazallusaikkal is, és ehhez, mivel nyelvüket nem beszélték, segítségre szorultak. A tolmácsolásról szóló legrégibb történelmi bizonyítékok a piramisok korából származnak a dél-egyiptomi határvidékről, Elefantine tartományból. Ezen a területen az egyiptomiak uralkodtak a helyi núbiai lakosság felett, és a tolmácsok a közigazgatásban dolgoztak. Innen szervezték az egyiptomiak hosszú hónapokig tartó expedícióikat és hadjárataikat a Níluson felfelé, tolmácsokra ezek során is mindig szükség volt. Már az i.e. 3. évezredben, a Régi Birodalom 6. dinasztiája idején Elefantine német szinkrontolmács grófjai büszkén viselték a „dragománok elöljárója” címet is, ami nem jelentett mást, mint a „tolmácsok vezetője”. Memphisben is éltek tolmácsok, akik a közigazgatásban dolgoztak. Egy férfi pl. a „tolmácsok elöljárója, a követségek vezetője, a fehér bika őrzője és uradalmi intéző” címet viselte. Feladata volt többek között a fáraó parancsainak és határozatainak közlése az idegen népek és törzsek követeivel. Jó példával szolgál erre egy tolmácsolási jelenetet ábrázoló dombormű, amelyet Haremhab király (i.e. 1333-1306) sírjában találtak.

Ingrid Kurz, aki gyakorló tolmácsként és tolmácsoláskutatóként is nagy nevet szerzett magának, részletesen megvizsgálta és leírta, mit is ábrázol ez a jelenet, hogyan értelmezhető ennek alapján a tolmács munkája és státusza a régi Egyiptomban. A tolmácsot a dombormű kétarcú alakként ábrázolja, aki alázattal fordul a király felé, míg lenéző, magabiztos módon tolmácsol a térden és hason csúszó meghódítottak felé.

Az ókori keleti kultúrák bizony aligha létezhettek több nyelven beszélő tisztviselők nélkül, hogyan tudták volna egyébként kormányozni és irányítani birodalmaikat a sumérok, asszírek, a babiloniak és a hettiták? Egészen biztos, hogy az ókori keleti birodalmak közötti kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatok csak idegen nyelveken beszélő diplomaták segítségével voltak fenntarthatók.

A nyelvi közvetítés fajtái történelmi perspektívából

Már a tolmácsolás fogalma az előbb említett kötet szerzőinek értelmezése szerint sokszor a fordítást is magában foglalja, a kötet a szóbeli nyelvi közvetítés perspektívája szempontjából fontos tendenciákat és tényeket állapít meg. Karl Thieme „A tolmácsolás jelentősége Európa történelmében” c. fejezetben a nyelvek különbözőségének négy prototípusát sorolja fel: (1) a szakrális nyelv, (2) a hivatalos nyelv, (3) az irodalmi nyelv, (4) a mindennapi érintkezés nyelve (Thieme 1956:12). A szakrális nyelven megjelenő szövegek a zsinagógákban, a mecsetekben vagy a templomokban hangzottak el ünnepélyes keretek között. Mivel a hallgatóság laikusokból állt, ezeket a szövegeket interpretálni, magyarázni, értelmezni kellett. Pál apostol mondja a korinthusiakhoz írott első levelében:

Hogy van hát Atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, még pedig egymás után; és egy magyarázza meg. Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.

pic

(Pál ap. Kor.I. 14./26, 27, 28)

Ha tehát nincs jelen magyarázó, értelmező, interpretáló személy, a szónok jobban teszi, ha hallgat, a kommunikáció ugyanis nélküle nem jöhet létre. Már említett székfoglaló előadásában Salevsky is bevonja vizsgálódásainak körébe az isteni üzenetek közvetítését, és kommunikációs szempontból párhuzamot von a tolmács és a próféta között (Salevsky 1997).

A hivatalos nyelv különbözik az egyszerű emberek beszédétől, így azt magyarázni, interpretálni kell számukra, pl. a megszálló hatalmak vagy a gyarmatosítók nyelvét a meghódítottak számára. Az irodalmi nyelven írt szövegeket át kell ültetni a másik nyelvi közösség számára, míg az érintkezés nyelvét „szabadon kell tolmácsolni” (Thieme 1956:12).

Den Zusammenhang zwischen kultureller Formung und emotionalem Emp-finden beleuchtet Eva Engelen am Beispiel der Prüfungsangst. offizieller dolmetscher ungarisch preis ft Der Gefühlszustand Prüfungsangst ist ein komplexes, nicht angeborenes emotionales Phäno-men, das auf der angeborenen, basalen Reaktion der Angst basiert; es geht mit kognitiven Prozessen (Einschätzungsprozessen) einher, die wiederum Teil eines kulturellen Konzepts sind, d. h. Teil sozialer Erwartungen, die etwa auf ein erfolgreiches Abschneiden bei Prüfungen abzielen. Darüber hinaus handelt es sich bei dem Phänomen Prüfungsangst um ein sogenanntes semantisiertes Phänomen. Nicht in allen Gesellschaften existiert das Konzept der Prüfung - Prüfungsangst stellt die begriffliche Formung dessen dar, was in einer mit Prüfungsangst vertrauten Gesellschaft in einer bestimmten affektiv konnotier- ten Situation verwendet („gesagt“) wird.57 Engelen schreibt Sprache und zwischenmenschlichem Umgang eine gestaltbildende Funktion bei der Entstehung von Emotionen zu, verweist aber auch darauf, dass unterschiedliche Semantisierungen nicht automatisch dazu führen, dass Menschen aus unter-schiedlichen Kulturen emotionale Reaktionen nicht wiedererkennen können, ungarisch dolmetscher budapest ix. bezirk Zustände wie Angst gehen in der Regel mit einem bestimmten Gesichtsausdruck, einer bestimmten Körperhaltung oder einer bestimmten Stimmfärbung einher. Diese Art der nichtsprachlichen Kommunikation funktioniert evolutions-bedingt auch über kulturelle Grenzen hinweg. Parallel zu den jeweils angeborenen Mechanismen entstehen kulturelle und semantische emotionale Sche-mata; der entsprechende Habitus wird im Laufe der Sozialisation unbewusst derart verinnerlicht, dass Emotion und Begriff sich nicht mehr voneinander trennen lassen.58 Emotionen sind folglich einerseits zwar sehr private Zustände einer ungarisch übersetzungsbüro 9. bezirk Person, müssen andererseits aber als kulturell vermittelt und geformt gelten.

Den beiden Polen, zwischen denen ungarisch übersetzungsbüro 9. bezirk sich die Thesen - Kulturspezifität vs. kulturelle Universalität von Emotionen - bewegen, begegnet man heute in Kombination in vielen Lehrmeinungen zur Genese von Emotionen. Die Kul-turspezifität von Emotionen spricht dafür, dass Emotionen soziale Konstrukte sind, dass jede Kultur ihre eigenen Darstellungsregeln für Gefühlsausdrücke hat und dass soziale Regelsysteme über die Angemessenheit oder Unangemes-senheit des emotionalen Ausdrucks in bestimmten Situationen entscheiden. Die interkulturelle Universalität von Emotionen, die in kulturvergleichenden Studien seit Charles Darwin vor allem anhand des mimischen Ausdrucks immer wieder festgestellt wurde, gilt hingegen als Beleg für die biologische Herkunft emotionaler Mechanismen.59 Mit anderen Worten: Bestimmte Ge-fühle führen in allen Kulturen automatisch zu identischen Gefühlsausdrücken, die jedoch durch Darstellungsregeln, die von Kultur zu Kultur differieren, moduliert und verändert werden können.

1.2.4.3  Wechselwirkung von Emotionen und Codes in der menschlichen Informationsverarbeitung

Emotionen wirken sich auch auf die menschliche Informationsverarbeitung aus. Eine Möglichkeit, diesen Zusammenhang darzustellen, bietet der Code- Begriff, der ursprünglich aus der Informationstheorie stammt und von Niklas Luhmann 1982 erstmals für ein Gefühlskonzept verwendet wurde.

Verhalten, kognitive Prozesse, soziale Strukturierung und kulturelle Tiefenschichten werden als codiert oder von Codes reguliert vorgestellt und diskutiert. [...] Emotionen in ihrer Gesamtheit als einen Code oder ein System von Subcodes zu konzipieren, ist allerdings nur eine Möglichkeit,den Code-Begriff auf Emotionen anzuwenden. In einem weiteren Sinne von Codierung stellen sich die Emotionen selbst als codiert dar, als ein von Codes geregeltes System.60

BACK